BERSZAN ZSOLT on Tue, 2 Mar 2010 14:08:32 +0100 (CET) |
[Date Prev] [Date Next] [Thread Prev] [Thread Next] [Date Index] [Thread Index]
[Nettime-ro] INFO - MODEM Modern and Contemporary Art Center, Debrecen, Hungary |
MODEM Modern and Contemporary Art Center Debrecen, Baltazár Dezső tér 1. www.modemart.hu *BERSZÁN* Project Genesis 11 March - 20 June 2010 Curator: Gerda Szeplaky INTRODUCTION TO THE EXHIBITION *Zsolt Berszán (1974, Marosvásárhely) is an artist living at Csíksomlyó, editor of the art journal Bázis. He had individual exhibitions at the Brukenthal Museum at Nagyszeben in 2008, and in Kolozsvár, at the birthplace of King Matthias in 2009. His works, which are so characteristic of using industrial materials, can be found at several Rumanian art galleries. His works were present at the MODEM's exhibition of contemporary Transylvanian art called Természetes körülmények között (In natural circumstances, 2008) and also at Messiások (Messiahs, 2009). Project Genesis is his first independent exhibition in Hungary.* *Project Genesis Western Civilisation is strongly influenced by the discourse of science. At the beginning of the 21st century one is hardly capable of conceiving the world as an untouched natural unity, as people of previous historical times could. Instead of universes, Western man beholds microcosms, broken pieces of a disintegrated whole. These new worlds are usually not even visible to the naked human eye: they can be perceived only through microscopes and other technological instruments. Zsolt Berszán's project aims to reconstruct this invisible historical process during which the human being, previously conceived as an organic unity, has fallen to pieces and turned into a heterogeneous collection of tiny organisms, and became ex-centric with regard to his/her human essence. The pieces of art displayed here show the radical transformation during which the human being becomes another type of being: a multiplicity of life forms, a being showing previously unseen qualities of life. When one enters the body, goes under the skin and the flesh, into the bowels, one encounters those tiny organisms that condition one's life, organisms difficult to face as they call attention to the transient, vulnerable nature of one's existence. The human body is eaten up by maggots from the inside: a process that leads to the ultimate destruction of the complete body after death. As Edgar Allan Poe put it: "...the play is the tragedy, "Man," / And its hero the Conqueror Worm."* *But Project Genesis unveils the other aspect of this process of devastation by maggots as well: it also shows the way death leads to new life. In the micro-world of maggots (that one can visit thanks to art, leaving our human macrocosm behind) one may wonder at the powers of genesis residing within demise, at the breathtaking circle of the reproduction of life. Within this microcosm the instrument of genesis is the maggot, but when one dives into the invisible worlds of the deepest recesses of the body, one meets microscopic organisms like bacteria and viruses, beings on the margins of the thinkable that live in symbiosis with the human body, organisms whose function is sometimes precisely the regeneration of life. The world-view of humanism, which placed the human being at the centre of divine genesis, collapses in this artistic reinterpretation of the production and regeneration of life. In his "rewriting" of genesis Berszán uses industrial materials: concrete, asphalt, poliurethan foam, aluminium, and most importantly silicon. As it is well-known, modern science regards silicon-based life as an alternative to carbon-based life. Using silicium-silicon therefore may already point towards the possibility of an "alternative genesis." This aspect is further strengthened by the presence of water (which is used in case of many works of art here), by the material needed for life to spring. In the "trough-pieces" the black silicon forms rise from the smooth surface of water; but, on the other hand, this smooth, motionless surface does not swallow anything: it only reflects everything as multiplied, rootless, fake images. Almost all the works of Berszán are painted completely black: concrete, foam, or silicon alike. This strategy of the reduction of colour is connected to the approach in painting that wishes to return to one of the basic colours of our world. Berszán follows the tradition of Malevicsian reduction, which the maker of Black Square invented and elaborated as a theory of the economism of colour. Within this theory, which Malevics employed within his art as well, black signifies the point of origin that stands for the limited nature of the world, as opposed to the limitlessness of white and the lightness of the immaterial world. In 20th century fine art there were many who followed Malevics, giving the colour black a privileged role for some time - one may think of Gerhard Richter or Robert Rauschenberg, Mark Rothko as outstanding examples. Others, artists of monochrome painting, completed what one could see as the perfect pictorial abstraction, reaching the "heart of darkness" - Ad Reinhardt for example, possibly the most outstanding artist of them. Following these trends, Berszán gets from the minimalism of black to remarkable complexities of meaning: in his works black does not simply signify death and impermanence, but also talks about the dark powers inherent in creation. Project Genesis involves about thirty pieces, arranged in three spaces that represent different qualities. One goes through a narrowing corridor that leads to the hall that contains "trough-pieces" that use water and are laid on the floor, panel paintings hanging on the walls, and monumental pieces of art hanging in the air. In the "crypt," which is separated from the hall one may see three open aluminium boxes that resemble coffins. Within these coffins that are hanging in the air one may witness the different states of the transformation of the human body after death. From the other end of the hall (dominated by the atmosphere of the sacred) one may enter another installation that looks like the inverse of the other exhibited pieces: a piece of art inside out. The visitor stepping inside this space may feel like entering the cavities of the body of a "triumphant maggot." The invincible power of this black genesis swallows the visitor, who stops being simply a spectator. Through the creative forces of art one gains access to this unknown micro-world invisible to the naked eye, and gets a chance of actually experiencing it from the inside, becoming a part of art.* Gerda Széplaky *curator* * * * * * ............................................................................................................................................................................................................................................ * * * * * *BERSZÁN* genezis-projekt MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ Debrecen, Baltazár Dezső tér 1. www.modemart.hu 2010. március 11. - június 20. Kurátor: Széplaky Gerda BEVEZETÉS A KIÁLLÍTÁSHOZ Berszán Zsolt (1974, Marosvásárhely) Csíksomlyón élő képzőművész, a *Bázis*című művészeti folyóirat szerkesztője. 2008-ban a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban, 2009-ben Kolozsváron, Mátyás király szülőházában volt egyéni kiállítása. Számos romániai galériában jelen van jellegzetes, ipari alapanyagokat felhasználó műveivel. Szerepelt a Modem *Természetes körülmények között* című kortárs erdélyi tárlatán (2008), valamint a * Messiások*on (2009). A *Genezis-projekt* című kiállítás első magyarországi önálló bemutatkozása. *Genezis-projekt* A nyugati civilizációt erőteljesen meghatározza a tudományosság paradigmája. A XXI. század elején már aligha vagyunk képesek a világot érintetlen természeti egészként felfogni, ahogyan azt korábbi korok emberei még megtehették. A nyugati ember az univerzum helyett mikrokozmoszokat fog át tekintetével, a nagy egész sokasággá széthullott részeit - sőt, szabad szemmel ezt már nem is tudja megtenni, csupán a látását kiegészítő műszerek, nagyítók és mikroszkópok segítségével. Berszán Zsolt projektje azt az évszázadok alatt láthatatlanul végbement folyamatot követi nyomon, amely során az ember mint egységként megragadható létező parányi organizmusokká esett szét - ekként kerülve kívül saját lényegén. A kiállításon látható műalkotások azt a radikális átalakulást jelenítik meg, amely eredményeképpen az ember *másféle* élőlénnyé lényegül: az élet más minőségeit felmutató létezővé, pontosabban létezők sokaságává válik. Az emberi test belsejébe, a bőr alá, a hús alá, a belekbe hatolva feltárulnak azok a parányi organizmusok, amelyek alapvetően meghatározzák az életét, ám létezésükkel nem könnyű szembesülni, hiszen ezzel az embernek saját esendő, mulandóságnak kitett voltát is be kell ismernie. Az ember testét belülről férgek emésztik fel, s ha meghal, a már élettelen, földbe elkapart testet is szétrágják. Ahogyan Edgar Allan Poe írja: "Ez az >>Ember<< című dráma volt,/ s a Győztes Féreg a hős" (Babits Mihály fordítása). A *Genezis-projekt* azonban a féreg általi pusztulás másik oldalát is feltárja: azt, ahogyan élet ébred a halálban. A féreg mikrovilágában, melybe az emberi makrokozmoszból - a műalkotások jóvoltából - átléphetünk, rácsodálkozunk az elmúlásban rejlő teremtő erőre is, az élet újratermelődésének bámulatos körforgására. A mikrokozmoszban a keletkezés letéteményese a féreg, de ha továbbhaladunk a test még sötétebb, még kisebb üregeibe, a láthatatlan világok felé, akkor egyre parányibb organizmusokra bukkanunk, vírusokra és baktériumokra például, olyan alig-alig elgondolható lényekre, amelyek létezésének legfőbb ideája éppenséggel az élet továbbörökítésében, vagy legalábbis az élettel való szimbiózisban áll. A humanizmus által meghatározott világkép, mely az embert helyezte a teremtés középpontjába, ebben a genezist újraértelmező művészeti projektben összedőlni látszik. Berszán a teremtés "újraírásához" ipari alapanyagokat használ: betont, szurkot, purhabot, alumíniumtáblát és legfőképpen - szilikont. Ismeretes, hogy a tudomány a szén alapú élet alternatívájaként tételezi a szilícium alapú életet. A szilícium-szilikon beemelése ilyen formán már önmagában egy "alternatív genezis" lehetőségét jelzi. Ezt erősíti a víz is (amely úgyszintén a művek anyagaként jelenik meg) mint az élet kisarjadásának feltétele. A "teknő-munkákban" a víz sima felületéből egyfelől kimerednek a szilikonból megalkotott, fekete formák, másfelől ez a rezzenéstelen vízfelület nem nyel magába semmit, csupán visszatükröz minden képet - megsokszorozott, gyökértelen, hamis képmásként. Berszán műalkotásai szinte teljes egészében feketére vannak festve: fekete a beton, a poliuretánhab, fekete maga a szilikon is. A színeknek ez a leredukálása nem független attól a festői gesztustól, melyet a világunk egyik alapszínéhez való visszatalálás vágya működtet. Berszán a malevicsi redukciót viszi tovább, amelyet a *Fekete négyzet* megalkotója a színek ökonomizmusának elméleteként dolgozott ki és hajtott végre saját művészetében. A színek ökonomizmusában a fekete jelenti azt a kezdőpontot, melyben a világ végessége kifejeződik - szemben a fehér végtelenségével, az anyagtalan világ könnyűségével. A XX. századi képzőművészetben Malevics után sokan emelték piedesztálra egy-egy korszakukban ezt a színt - Gerhard Richter például vagy Robert Rauschenberg, Mark Rothko. A monokróm festészet képviselői pedig végrehajtották a legtökéletesebb festészeti absztrakciót, a feketeség "legmélyére" hatoltak - Ad Reinhardt például, aki alighanem a legjelentősebb művész volt közöttük. Berszán mindezen törekvések követőjeként a fekete minimalizmusától elrugaszkodva jut el egy komplex jelentés megragadásáig: a fekete nála nemcsak az elmúlás üzenetét, hanem a teremtésben rejlő sötétség erőtöbbletét is magában foglalja. A *Genezis-projekt* mintegy harminc műalkotása három, különféle minőséget képviselő térben van elrendezve. Egy szűkülő folyosóról lépünk be abba a csarnokba, amelyben földre fektetett, vizes "teknő-munkákat", falra akasztott "táblaképeket", valamint térben lebegő, monumentális méretű műtárgyakat látunk. A csarnoktól elkülönülő "kripta"-szobában három koporsót idéző, nyitott alumínium láda található. A semmiben lebegő koporsókban az emberi test halál utáni átalakulásának "stációi" jelennek meg. A szakrális hangulatú csarnok másik végéből pedig egy olyan installációba sétálhatunk be, amely a kiállított alkotások inverzeként hat: kifordított műalkotásként. Az ide belépő látogató mintha egy hatalmasra nőtt, "győzedelmes féreg" testüregébe érkezne. A fekete genezis legyűrhetetlen ereje magába szippantja az embert, így már nem is puszta szemlélő-befogadó többé, hanem - bebocsátást nyerve ebbe az ismeretlen mikrovilágba, mely "szabad szemmel" valójában nem látható, csak a művészet teremtőereje által válik egyáltalában megtapasztalhatóvá - maga is a mű része. -- BERSZAN Zsolt www.berszanzsolt.ro _______________________________________________ Nettime-ro mailing list Nettime-ro@nettime.org http://www.nettime.org/cgi-bin/mailman/listinfo/nettime-ro --> arhiva: http://amsterdam.nettime.org/